Napjaink „modern háziasszonyai" a gombamód elszaporodott főzőműsoroknak köszönhetően - még az időhiány ellenére is - kedvet kaptak a főzőcskézéshez.
A legtöbben nagyanyáiktól megszerzett főzési alaptudományukat igyekeznek még korszerűbbé varázsolni: ki magyaros, ki egzotikus ízvilágot próbál a mindennapi ételek közzé varázsolni. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az alapanyagokat megfelelőképpen társítsa és a fűszereket is minél alaposabban ismerje. Az egyik ősszel nyíló kedvelt növénymeztestégéhez tartozik a sáfrány, melynek egyes fajainak bibéit fűszerként használjuk. A világ legdrágább fűszereként tartják számon, ára az aranyéval vetekszik. Többek között azért is, mert termesztése nem egyszerű és gyűjtése rendkívül fáradságos munka. Egy kg fűszerhez hozzávetőleg egymillió bibe szükséges.
Jellegzetesen aromás illatú, kesernyés fűszer, ami az ételt aranysárgára színezi. Anno az egyiptomiak is előszeretettel használták levesek, mártások és különféle szószok ízesítésére illetve színezésére. Kevesen tudják, hogy Galeotto Marzio olasz humanista a nélkülözhetetlen fűszerek között említette, Mátyás király idejében pedig a magyarok is nagy sáfrányfogyasztók és termesztők voltak. Gasztronómiában betöltött szerepén túl, afrodiziákumnak is tekintik, mivel oldja a gátlásokat és fokozza a termékenységet. Egészségre gyakorolt pozitívumai közül görcsoldó, koleszterincsökkentő és szívinfarktus megelőző hatását mindenképpen meg kell említenünk. Napjainkban elsősorban Spanyolországban, Iránban, Franciaország egyes vidékein és az Indiai szubkontinens északnyugati régiójában-, Kasmírban termesztik.
Vigyázat: a dísznövényként termesztett sáfrányhibridek nem alkalmasak fűszernek!